Napok óta olyan porfelhő ül a városon, hogy nem látszanak a környező hegyek sem:

Ez a megszokott kilátás az erkélyünkről egy átlagos téli délután, nem sokkal a naplemente előtt.

És ezt látjuk most, napközben.

Az időjárásjelentés szerint ez ködpára, szerintem inkább sivatagi por.

Kérem szépen, a mi kempingünk igazán tuti hely lesz: nálunk még a kecskék és a birkák is tengerre néző szobát kapnak! Ime:

Ezek a karámok az építkezés mellett vannak. Még tavaly nyáron vette Khaled az első állatokat, majd később még párat.

Néha levágnak egyet-egyet, pl. amikor voltak a hagyományos "birkavágós" muszlim ünnepek, az Eid Al Fitr és az Eid Al Adha.

De amúgy is szoktak, ha nagyobb vendégség van vagy csak kell a hús a családnak. Én nem vagyok annyira oda a birkahúsért, de mellette szól, hogy ez legalább tutira friss és bio hús, nem pedig ki tudja mivel etetett és ki tudja mikor levágott és mennyi ideig tárolt argentín marhahús. Ezek az állatok valami szemes gabonát kapnak (talán zab) meg szénát, valamint a konyhai zöldséghulladékot és száraz kenyeret. Na jó, néha üres cementes zsákot is.... sőt az egyik kecske a papírzsepimet is befalta. :-))

Hogy milyen jól érzik magukat azt mutatja, hogy szaporodnak és sokasodnak: még december utolsó napjaiban született az első kiskecske, akit azóta öt kisbárány követett és van még egy vemhes kecskemama.

A kiskecskének már nő a szarvacskája, és mindent megcsócsál:

 Nagyon aranyos, Jázmin is teljesen oda van érte.

Úgy veszem észre, hogy a kecskék sokkal okosabbak, jobb fejek mint a birkák.

A birkák csak néznek bambán és összebújnak a leghátsó sarokban ha odamegyünk a karámjukhoz.

A kecskék ezzel szemben sokkal bátrabbak, érdeklődőbbek, hogy ne mondjam inter-aktívabbak. :-))

Egy városi lány megfigyelései, hehe :-))

Jázmin sulijában ezen a héten ún. Book Week  azaz "Könyv-hét" vagy "Az Olvasás Hete" volt, amit minden évben megtartanak. Egész héten különböző olvasással-könyvekkel kapcsolatos foglalkozásokat, versenyeket rendeznek, és mindig van egy téma:  Tavaly a Cirkusz volt, idén a Középkor.

A hét utolsó napján, azaz csütörtökön jelmezekbe is felöltöznek, szintén az adott témához kapcsolódóan. Az igazgató küldött a héten levelet a szülőknek, nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a Pókemberek nem kívánatosak... :-))) Aki nem akar középkorinak öltözni, annak egyenruhában kell menni.

Jázminnak vettünk egy hosszú rózsaszín vászonruhát és a suliban árultak igazi Princess Hat-et: rózsaszín süveg ráragasztott ékkövekekkel és lelógó arany fátyollal... :-))) Egy arany-rózsaszín-narancs sálat tekertünk még körbe a vállán.

Így nézett ki benne:

Mikor szállt fel reggel a buszra, ijedten láttam hogy a többi gyerek, aki már fent ült mind egyenruhában van, semmi jelmez....

Egy pillanatra kivert a víz, hogy "Úristen, lehet hogy nem is ma kell beöltözni és én hülyét csinálok szegény gyerekemből...???"

Megkérdeztem gyorsan a kísérő tanárt, hogy biztosan csütörtök van ma? Megnyugtatott, hogy igen.

Később én is bementem az össz-iskolai "assembly"-re, ahol mindenféle műsorszámokat adtak elő az osztályok: középkori táncok, lovaggá ütés, lovagi torna, királylány-szabadítós mese, stb.

Jázmin mesélte, hogy korábban délelőtt még lovaskocsizni is voltak: odarendelt a suli hármat az aqabai séta-lovaskocsisok közül, akik körbe vitték a gyerekeket a környéken. Mondanom sem kell, hogy Jázminnak ez volt a nap fénypontja!

Na, ma ismét a tipikus arab szervezés "áldozata" lettem.

Déli fél 1 után valamivel kinézek az ablakon és látom ám, hogy egy kisbusz (mini van) áll meg a ház előtt, benne két ismerősnek tűnő pasi.

"Hűha, ezek tutira Riaty-k" - gondoltam (a Riaty Khaled családneve, tehát ezek rokonok) - "vajon mit akarhatnak?"

Ők megláttak engem az ablakban és elkezdtek kiabálni:

"Yella-ya, Om Yasmeen! Gyerünk, indulás!"

"Heeee????? Mégis hová? És miért?"

"Ebédelni. Khaled nem mondta?"

Hát nem, nem mondta. Felhívtam, hogy mégis most mi van? Kik ezek és mit akarnak? Ja, hát valami kuzinja, aki meg akar hívni ebédre hogy megismerkedjek a feleségével. Később kiderült, hogy ezt ők már órákkal előbb megbeszélték, csak éppen nekem, az érintettnek felejtettek el szólni.... ANNYIRA TIPIKUS.... Csak azért nem káromkodtam hangosan, mert közben megérkezett Jázmin is. Őt is sokkolták a fejlemények, mert úgy tervezte, hogy ebéd után szépen nyomtatok neki hercegnőket, lovagokat és sárkányokat, amiket majd ő kiszínez, velem kivágat és aztán eljátszik velük egész délután.

Egyébként az az érdekes, hogy ezek az akciók általában jól szoktak elsülni, ha a kezdeti sokk után abbahagyom a puffogást és hagyom magam sodortatni az eseményekkel. Szóval hozzáállás kérdése az egész.

Most is jól eltelt a délután. Kiderült, hogy a kuzin felesége süketnéma, és egy nagyon aranyos nő. Fiatal, már kb. a 3. felesége a pasasnak, akinek van már 4 nagy lánya Kairóban az egyiptomi feleségétől. Emellett most mesélte nekem, hogy Kínában is van egy felesége... de erről az itteni nem tud, és a kínai sem tud az aqabairól. :-))

A legjobb az, hogy az aqabai feleség egyre azért nyúzza, hogy legközelebb vigye el magával Kínába (takarókereskedő a pasi), a kínai meg ide akar látogatni... úgyhogy nem győzi hárítani őket. :-)) 

Ott volt még az ebéden a feleség egyik barátnője is, aki román és annyi idős mint én. Ő 12 éve él Aqabában, mérnök a férje. Három gyereke van,  két fiú és egy 9 és fél éves kislány, velük egész jól eljátszott Jázmin, amíg mi beszélgettünk.

A román csajszitól megtudtam, hogy állítólag van valahol balett oktatás, a tanárnő szintén román. Megpróbálom kideríteni, hogy hol is van ez. Jázminnak még nem szóltam róla.

A Mézga családról beszélgettünk a minap, azt magyaráztam Jázminnak, hogy ők nem igazi emberek csak valaki kitalálta ezt a történetet róluk amiből csináltak egy rajzfilmet hogy mi megnézhessük.

Mire Jázmin: "És minket is úgy rajzolt valaki?"

Ha jobban belegondolok, ezen el lehetne filozofálgatni.... talán mi is csak egy rajzfilm vagyunk Valaki tévéjében...?

"Anya, én már megnőttem. Kezd nősülni a hangom." (értsd: nőiesedni)

"Ha én felnövök, nem leszek rögtön férj és feleség!"

:-))

Még az újévi lencséhez kapcsolódóan....

Csapó Ida blogjában olvastam ma ezt a meditációt. Nem tudom, hogy sikerül-e a link beillesztése (még tanulom ezt a blog.hu szerkesztői felületet), úgyhogy bemásolom ide. Akinek tetszik próbálja ki!

Pénzmágnes meditáció

21 napig minden este meditálj erről, mielőtt aludni mész! Mindkét részt csináld végig, az elsőt és másodikat egymás után. Ha valamelyik este nem tudnál meditálni, akkor kis szünet után ajánlatos újra kezdeni a 21 napos meditálást.

Első rész

Menj le szintedre (csukott szemel lazulj el), és láss 10 arcot egyenként, egymás után. Ezek az arcok lehetnek olyanok akiket ismersz, de lehetnek teljesen idegenek is. Lásd ezeket az arcokat úgy, hogy mindegyikük mosolyog. Ha egyik-másik arc nem mosolyog, küldj neki magadból pozitív energiát, hogy mosolyogjon, és gondolatban üzend meg neki, hogy hamarosan újra látni fogod. Minden este láss 10 új ismerős arcot, ha mar nincs több ismerős arc, akkor hagyd, hogy a képzeleted mutasson újabb mosolygó arcokat.

(Ez a része a meditálásnak több embert vonz az életedbe… olyanokat mint te vagy, olyanokat akik meg szeretnének ismerkedni veled, vagy akik vevőid, ügyfeleid akarnak lenni, stb.)

Második rész

Képzeld el, hogy egy gyönyörű erdős, fás helyen sétálsz. Most vedd észre, hogy az egész tested körbe van véve nagyon finom arany színű porral. Az arany por mágnesezve van, és pénzt vonz magához. Figyeld ahogy a szél fúj, a sok pénz, amit az arany por vonz, ragad hozzád az arany por miatt. Lásd magad, hogy örömmel elfogadod ezt a pénzt, mert tudod hogy a tied. Nem kell neked semmit tenni ezért a pénzért, mert igazán megérdemled: ez a pénz tied, és senki másé!

(Ez a rész hoz neked bőséget, gazdagságot, néha teljesen váratlanul, olyan helyekről, vagy olyan formában, amire nem is gondoltál)

Ha 21 napig esténként meditálsz erről, az segíteni fog, akár hiszel benne, akár nem! A 21. nap után nem fontos folytatni. Kell, hogy tartsunk egy kis pihenőt. A saját intuíciód majd megmondja, hogy legközelebb mikor, vagy milyen gyakran csináld a 21 napos Pénzmágnes meditációt.

Ezt a meditációt nem lehet elrontani, nem lehet rosszul csinálni, nem lehet senkinek semmi kárt okozni vele.
Figyelj fel arra, hogy új lehetőségek nyílnak meg majd előtted, pontosan ott leszel és akkor a legjobb helyen, ahol találkozhatsz, vagy hallhatsz olyanokról, akikről régen hallottál, vagy akik valamilyen formában segitségedre lehetnek. Lehet, hogy pénzt találsz az utcán, vagy pénzt kapsz valakitől, vagy valami jó dolog fog történni veled más formában – valaki segít, vagy talán csak mosolyog rad.
Jegyezd fel az ilyen véletleneket, ez még jobban elősegíti a gazdagságodat.

Mindenek felett örülj a jó szerencsédnek! Minnél több gazdagságot teremtünk meg, annál gazdagabb életünk lesz, és többet oszthatunk meg másokkal!

Utóirat: Csak nem sikerült a link hivatkozást úgy berakni ahogyan akartam. Ha valaki tudja hogyan kell, légyszi írja meg! Köszönöm!

Kérdeztétek többen, hogy hogyan szilvesztereztünk.  Igazából semmi különeset nem terveztünk: Khaledet nem érdekli az egész és mint ahogy az előző évben is, úgy most is lefeküdt aludni már este 10-kor. Mondjuk érthető, hiszen hajnal 5-kor kel minden reggel, kint van egész álló nap az építkezésen, hulla fáradtan jön mindig haza.

Jázmin hősiesen kitartott éjjel 11-ig, szerette volna látni a tüzijátékot. Eredetileg azt beszéltük meg, hogy majd felmegyünk a háztetőtre és onnan nézzük, de aztán őt elnyomta az álom és különben is nagyon hideg volt.

Aztán kiderült, hogy a tüzijátékot is lefújták az összes hangosabb bulival együtt, a gázai lakosság iránti szolidaritásból. A nagy szállodák is mint a Mövenpick, úgyhogy aki direkt szilveszterezni jött Aqabába az gondolom nem volt valami boldog.

Eilatban azért volt tüzijáték, de az ablakunkból nem nagyon lehetett látni.

Miután Jázmin elaludt, én a neten hallgattam a szilveszteri rádiókabarét, megvártam a Himnuszt (mi itt egy órával előrébb járunk), kicsit elmélkedtem aztán lefeküdtem aludni én is.

Ja, és megfőztem még 31-én este a lencselevest, méghozzá egy kis szalonna imitációval, ami igazából szója darabkák jó füstös ízzel. Imitation Bacon néven fut. Itt élő magyar barátnémtól kaptam, amikor keseregtem, hogy elfelejtettem otthonról hozni füstölt ízű Maggi kockát. Köszi még egyszer, tényleg finom lett tőle! Három napig azt ettem, biztos ami biztos...

Még egyszer BUÉK mindenkinek!

"Ki az az Om Yasmeen?" - kérdezte valaki. Hát jelentem: én vagyok! Ez az arab nevem... :-)) Annyit jelent: Jázmin Anyja.

Onnantól, hogy egy házaspárnak megszületi az első gyereke, a szülőket az ismerősök így szólítják: Abu illetve Om + a gyerek neve. Tudtommal a személyi igazolványban azért nem írják át, de majd rákérdezek.

Ez még tovább tud bonyolódni akkor, ha az első szülött leány, majd később születik egy fiú gyermekük is. Ilyenkor a lánynevet ejtik és onnantól ők már a fiú gyermek büszke szülei. Milyen szemétség, nem? Én megfogadtam, hogy ha netán még születik valamikor egy fiam, akkor is Om Yasmeen maradok!

Éljen! Úgy néz ki, hogy sikerült létrehoznom a régóta beígért blogot. Mostantól akkor ide fogom írni az aktuális történéseket, Jázmin tetteit és mondásait, sztorikat az itteni életről, a városról, az országról az emberekről. Olyan dolgokat, amiket eddig egyenként, emailben írtam meg Nektek - illetve NEM írtam meg az utóbbi időben...

Ezentúl tehát az email marad a személyesebb párbeszédre külön-külön mindenkivel, itt pedig a közérdeklődésre számot tartó gondolatok és események lesznek olvashatók.

Az egyes bejegyzésekre lehet reagálni: alul a Szólj hozzá!-ra kell kattintani, és ha még nincs azonosítótok, akkor regisztrálni. Itt csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá, ilyen a rendszer.

Ha nem akartok regisztrálni, akkor emailben is elküldhetitek nekem a választ.

Na, akkor most az első bejegyzés megszületésének örömére elmegyek aludni. Jó éjszakát mindenkinek!

Utóirat: A címben szereplő Yellah kifejezés egy igen gyakran használt arab buzdító szó, azt jelenti Gyerünk!