2009.02.09. 09:37
Hányan férnek el egy Daewoo Nubirában? - folyt.
Na jól van, kaptam 3 tippet és 3 beszámolót emailben. Köszi szépen, én is szeretem ám tudni, hogy mi van otthon a barátaimmal, rokonaimmal.
Szóval a kis "kirándulás" múlt csütörtökön délután történt.
Nem mentünk messzire csak a Dream Mall mögött kialakított vadi új sétányra, aminek a végén egy gejzír-szerű szökőkutat csináltak és van mellette egy felfújt óriáscsúszda meg ugrálóvár.
Om Ahmed barátnémmel illetve az ő szomszédjával, Om Gassim-mal mentünk összes gyerekünkkel együtt, mondván hogy másnap már nincs iskola, nem kell sietni haza este.
Om Ahmedék egyébként a rokonaink, a férje, Abu Ahmed nagybátyja Khalednek - pedig valójában fiatalabb nála :-)) - tehát a gyerekek Khaled első unokatestvérei.
Az ő segítségükkel találtuk ezt a lakást is októberben és nagyon sokat segítenek mindenben. Jó fejek. Itt laknak kb. két sarokra tőlünk.
Visszatérve a csütörtökre: odafelé menet még két részletben vitt bennünket Om Gassim a kocsijukkal.
A gyerekek nagyon élvezték az óriáscsúszdát, sőt bevallom: egyszer én is lecsúsztam... (hát igen, nem viselkedem mindig érett arab asszonyságként) a csúszdát felügyelő srác ki is akadt, mondta hogy felnőtteknek nem szabad (Hárám!).
Aztán Om Ahmed előkapott egy fazék töltöttkáposztát, azt ebédeltük. Ez annyiban különbözik a magyar töltött káposztától, hogy kb. hüvelyujjnyi vastagságú kis hurkákat sodornak a káposztalevélből, benne a töltekék 
főttrizs és darált hús. És nincs olyan bő pirosas leve, mint a magyarnak.
Természetesen tea is volt termoszban.
Miután lejárt az ugrálásra és csúszdázásra szánt idő, kitalálták, hogy átmegyünk egy másik játszótérre, ami itt van a közelben.
"Jó" - mondtam én - "akkor sétáljunk át, a gyerekek meg mehetnek kocsival, aki akar."
"Nem, nem, együtt megyünk mind, kocsival" - hangzott a válasz...
Láttam már itt egy-két dolgot: az, hogy gyerekülést senki nem használ, már-már teljesen normális. Azon sem nagyon rebben már a szemem, ha az anyósülésen látok kisgyerekeket utazni.
Na de hogy ennyien üljünk be egyszerre egy kocsiba???!!!
És hogy mennyi is az ennyi: voltunk ugye hárman anyák és velünk összesen 11 gyerek. A legidősebb 14 éves, a legfiatalabb 6 hónapos.
Még Khaled is elsápadt, amikor elmeséltem neki.... :-))
Így mentünk át a másik játszótérre majd később haza.
(Ny)Anyák a fűben: Om Yasmeen, Om Ahmed és Om Gassim.
Ez a szép pázsit nagy szó ám Aqabában!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mándli Viki 2009.02.09. 20:00:26
Olvasom ám hűségesen a blogodat, és teljesen igazad van, hogy ránk pirítottál. Mi itt várjuk a beszámolókat, de nem reagálunk semmit.
Aqabában már én is megtapasztaltam, hogy egy autó nem lehet annyira tele, hogy még legalább 3-4 embert bele ne tuszkoljanak. Nem probláma! Tetszik a játszóteres sztori, az, hogy Te is lecsúsztál. Eltudom képzelni a tekinteteket. Szegény 6 hónapos pici baba rendesen beszorult a többiek közé.
Ez nem a mi idegeinknek való, nem is beszélve a gyerekzsivalyról.
Én csak annyit mesélnék, hogy szervezem a zarándokutamat Spanyolországba. El Camino. Az apropót az adta, hogy végre elküldtek a munkahelyemről, így nem vagyok időhöz kötve. 5 hétre lelépek itthonról.
Om Yasmeen · http://www.aqabai-mindennapok.blog.hu 2009.02.10. 10:38:01
Sajnálom, hogy elküldtek a munkahelyedről, bár nem tűnsz szomorúnak miatta... :-))
Sok sikert a zarándokúthoz! Nézd meg ezt az oldalt, hátha találsz érdekes, hasznos infókat: www.women-on-the-road.com/pilgrimage-to-santiago.html
baphomet 2009.02.15. 20:24:44
Nisrin 2009.11.08. 21:40:13
Véletlenül találtam rá a blogodra és már hosszú percek óta olvasgatom.
Nagyszerű emberként ismerlek meg az írásaid alapján.
Én is éltem Jordániában (Ammanban), de sajnos nekem nem sikerült a házasságom. Neked gratulálok és mostmár folyamatosan olvasom a blogod.
Vigyázz magadra, puszillak Miskolcról.
Utolsó kommentek